A néphagyomány által kegyelettel övezett Petőfi-emlékhelyek egyik utolsó kézzelfogható állomása a székelykeresztúri Gyárfás-udvarház kertjében álló körtefa. A tragikus végű segesvári csatát megelőző napon, 1849. július 30-án:estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, és fenn van a piactéren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott ... megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára. (Ifj. Vargha Zsigmond korabeli előadása nyomán.)

Úgy beszélik, Petőfi e fa alatt állva, hogy többen láthassák-hallhassák, beszédet mondott és szavalt. Többek között az Egy gondolat bánt engemet kezdetű versét. Mások szerint másnap reggel itt pihent meg alatta. 

Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
Verset írni utoljára.

A székelykeresztúrról elszármazott Kányádi Sándor szép verssorai jelzik a fa sorsát is. Századunk 70-es éveinek elején, amikor a fán a pusztulás nyilvánvaló jelei mutatkoztak, a helyi múzeum igazgatója előrelátóan hajtatott róla egy utód-csemetét. A kiszáradt öreg törzset folyondár futotta be, és oltalomként zsindelytetősharanglábat emeltek fölé. Balján, a jelképes kis kerítés védelmében egyre szebben terebélyesedik utóda.

Útbaigazítóm nyomatékul elmondta: A fa a legnagyobb becsben van máig, és ezután is ígylesz! Szavainak az oszlopra erősített kis koszorúk adnak nyomatékot. Az egyik Szombathelyről, a másik Szigetszentmiklósról érkezett.

Kép és szöveg: Kapocsy György

forrás:nagyutazas.hu