Hunyadi Mátyás

Máig egyik legismertebb uralkodónk, kinek alakja köré a magyar néphagyomány egész legendafüzért font. Az országát álruhában bejáró igazságos Mátyás 565 évvel ezelőtt született.

Mátyás szülőháza

Hunyadi János Szilágyi Erzsébet második fiaként született Kolozsvárott 1440. február 23-án. Szülőháza ma is áll, az Kolozsvár legrégibb lakóháza. Később Mátyás minden adó alól felmentette az épületet, és mivel ez a kiváltság rendkívül értékessé tette, máig biztosította aránylag változatlan fennmaradását.

Még gyermek volt, amikor alaposan kiigazodott a társadalmi és a politikai élet területén, nemhiába tartották az ország legműveltebb emberének. A latin mellett jól beszélt magyarul, csehül és latinul is. Gyakran tűnt fel tolmácsként apja mellett a fontos politikai tárgyalásokon. 

Még csak tizenegy esztendős volt, amikor személyesen ütötte lovaggá Nándorfehérvárott Erdély vajdájának kardjával.

Tíz évvel idősebb bátyjának kivégzését rabként élte át, majd V. László király Bécsbe, azután pedig Prágába vitette. Mivel 1457 őszén V. László pestisben meghalt, jövő év január 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével Mátyást királlyá választották, de nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé. A fiatal királynak nehéz elvárásoknak kellett megfelelnie. A főurak azt szerették volna, ha engedelmes és jámbor lesz, a köznemesek támogatását várták a nagyurakkal szemben, a városok a külső garázdálkodók megfékezését, a pénzromlás megakadályozását, a pápa pedig "Isten emberét" kívánta látni benne, aki majd kiírtja az eretnekek és a mohamedánok maradékát.

Mátyás azonban gyorsan a sarkára állt, és megmutatta, hogy ezeket a korlátokat nem hajlandó elismerni, és csorbítatlan királyi hatalomra törekszik. Meglepő erélyességgel fogott hozzá az erős központi hatalom megszervezéséhez. Garait leváltotta, Szilágyit lemondatta és elfogatta, az ellenségeskedő főurakat pedig legyőzte. 1464-ben pedig megkoronáztatta magát a III. Frigyestől nagy nehezen visszaszerzett Szent Koronával. 

Uralkodása alatt igyekezett megerősíteni a központi hatalmat, a maga számára biztosította a vámszedés jogát, újjászervezte az adórendszert, Pénzügyi reformot hajtott végre, s az így megnövekedett jövedelmekből jól szervezett zsoldos sereget állított fel. Társadalmi reformjaival a köznemesség politikai befolyását növelte. A nádor hatáskörét kiterjesztette, új központi hivatalokat állított fel.

A török elleni küzdelmet "családi örökségnek" tekintette, és már a belső rend megszilárdulása előtt a török ellen fordult. Ehhez Nyugat-Európától nem kapott kellő segítséget, ezért megszerezte a cseh királyi címet, meghódította Morvaországot, Sziléziát. Bécs, Bécsújhely, Stájerország és Karintia ellen is hadba indult, de sikerei csak átmenetiek voltak. 
Híres volt művészet- és tudományszeretetéről. Híres tudósokat és reneszánsz alkotókat hívott udvarába. Várakat, kastélyokat építtetett, hatalmas kódexekből álló könyvtára (Bibliotheca Corviniana) máig híres maradt. 

1476-ban feleségül vette Beatrixot, a nápolyi király leányát, gyermekük azonban nem született. Ezért élete utolsó éveiben megpróbálta házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosítani a trónt. Nem volt még ötven éves, amikor egy nagyszabású török elleni háború előkészítésében váratlanul meghalt Bécsben, 1490. április 6-án. Székesfehérvárott temették el.

forrás:sulinet