A második jól megkülönböztethető lófajta Erdélyben a 

székely  f a j t a, mely az ősi székely vagy jobban mondva erdélyi 

parlagi ló maradványa. Erdélyben ugyanis, mint az elmondottakból már  tudjuk, a földbirtokos osztály igen korán kü-

lön lovat formált  s a j át méneseiben az ősi parlagi lófajtából, 

s így az ősi székely ló  annyi ra amennyire, csak a kisbirtokosok kezén és inkább csak az erdős, dombos, hegyes vidékeken 

ma r a dt meg. 

Míg a békási  f a j ta meglehetősen egységes és ezért jól is 

jellemezhető, addig a székely  f a j ta  tul a jdons ága it ma már 

csak kizárási módszerrel lehet megállapítani. Vagyis ha a szé-

kely lovak közül ki z á r juk legelőször is a békási fajtá-

j ú a k a t, aztán mindazokat, melyek ha t á rozot t an kis nóniusz, 

lipizzai vagy angolfélvér —  ú j a b b an magyar félvér — külleműek, úgy ma r ad az, ami ma székely lónak mondható. 

Ebből is látszik  t ehá t, hogy a székely lófajtacsoporton 

belül igen sok az olyan állat, mely vagy lipizzai, vagy kisnó-

niusz, vagy magyarfélvérszerű, bár testméreteiben és testa r ánya iban mindezektől kissé mégis eltér. Ez a  f a j ta is  t a rpánvérű  f a j t ák keveredéséből és  b e h a t á s á ra keletkezett és átlagos ma rmaga s s ága bot t al mérve középértékben 134.9 cm., 

kereken 135 cm. Há tul szintén  túlnőtt (átlagban 2"cm.-rel) és 

törzshosszúsága is mindig hosszabb a ma rmaga s s ágnál (átlagértékben 5—7 cm.-rel!). 

Általában  a r abos küllemű középmagas állatok, jó testt a r t á s s a l,  a r ányl ag rövid lábakkal, hosszú, erőteljes törzzsel, 

igen széles szüggyel és csípővel és  a r ányl ag kis és száraz fejjel, melyet arányos, nem rövid és va s t ag nyakon magasan 

hordanak. Egészben véve  t e h át szép állatok, melyek éber fült a r t á s s a l, nagy szemekkel és táguló orrcimpákkal figyelik a 

világot és a szekerek sokszor igen nehéz  t e rhe elé fogva, megadá s s al és nagy  k i t a r t á s s al viselik az  i g á t: a székelyhámot, 

mely bizony rosszúlszerkeszt-ett és a húzás nehéz mu n k á j át 

nemhogy megkönnyítené, hanem még gyakr an fel is  töri a ló 

m a r j á t. * 

Igénytelen és edzett állat ez is, de már nem hegyi  f a j t a; 

jól üget és vágt a t, magas  f e j t a r t á s s al és magas lépéssel és hátaslónak épp olyan alkalmas, mint igavonónak, kocsi elé 

fogva.  E r e j ü k et a nagy mar-mellövméretkülönbségük is el-

á rul ja (középértékben 30.6 cm.). Ma mindegyiken meglátszik, 

hogy igen sok  a r ab vér van bennük,  amit különben a sok 

szürke szín is elárul. Jeltelen alig akad köztük, és feltűnően 

sok a szeplős és legyes szürke. Míg a békási  f a j ta egyedei 

úgyszólván kivétel nélkül tehénállásúak, ez a szépséghiba — 

mely azonban nem hiba a munkabí r ás szempontjából —  i tt a 

székely  f a j ta egyedei között már  a r á n y l ag  r i tka. Viszont elég 

sok rossz, töredezett és  l á g y p a t á jú  akad közöttük. A legtöbbnek mégis kifogástalan, erőteljesen  ina lt és szabályos lába 

van. De azért sok nyúlást is  l á t t am. Ez természetesen olyan 

hiba, mely mi a tt az egyébként igen szép és kifogástalan küllemű kancákat a törzskönyvezésből kirekesztették, de amelyet 

a székelyek nem  t a r t a n ak nagy hibának. Viszont feltűnően 

sok a rosszúl pa tkolt és  e l rontott  p a t á j ú. Érdemes volna egyszer a falusi kovácsoknak vándorpatkolómesterek által pa tkolási tanfolyamot  t a r t a n i. A rosszúl pa tkolt lótól nem lehet 

tökéletes munka t e l j e s í tményt követelni. 

Ennek a  f a j t ának sincsenek, 3 állami mén kivételével 

(Góbé I, II és  I I I ),  s a j át vérű ménéi. 

Mint az előzőkben már megemlítettem, ezekre a kanc ákra 

is részben lipizzai, legnagyobb részben ellenben  a r ab és angol 

félvér méneket, vagy a kis nóniusz  f a j t ának  apa á l l a t a it használták. Ezek a mének  rá is nyomták  s a j át  f a j t á j uk bélyegeit 

a székely ló nagy tömegeire, úgyhogy  a r ányl ag kevés van 

olyan közöttük, mely az említettek egyikére, má s iká ra nem 

ü t ö tt volna. 

A tenyészcél  i tt is az lenne, hogy  s a j át  f a j t á j á n ak méncsikait összevásárolva, belőlük pótolják a  h i á n yt és ilymódon 

megfelelő apaállatokkal lássák el a székely kanc áka t. Addig, 

míg ez meglesz, legjobban az apróbb  a r ab mének és a lipizzaiak felelnének meg. De véleményem szerint ez csak szükségmegoldás, a cél  s a j át  f a j t á jú mének tenyésztése legyen. 

A csikók felnevelésére igen kitűnően megfelelne az alsó-

zsuki telep, ahol kisebb befektetések  u t án minden igényt ki 

lehetne elégíteni. 

Teljesen fölöslegesnek  t a r tom tovább fáradozni azon, 

hogy ezt a  f a j t át  t e s tmaga s s ágában megnagyítsák. Ezzel a 

középmérettel kitűnően megfelel minden feladatnak, mely  rá 

vá rha t. Különben is meddő Erdélyben a magas  t e rme tű lovak 

kitenyésztésére irányuló minden fáradozás,  amint azt az évszázados nagyítási kísérletek megmut t a t ák. A rög  h a t á s á ra a 

nagyr anőtt szülők unokái már ismét csak normálisan középméretűvé kisebbednek. 

Mikor az ősi magyar föld egyrésze Erdélyben is visszakerült,  i tt a lóállományt hihetetlenül megcsappanva és leromolva találtuk. Az állam a ba jon azonnal segíteni  a k a rt és ezért a gazdák között ma jdnem ingyen alföldi származású 

lovakat, főként kanc ákat osztott ki. Ezek az ú. n. akciós kancák igen nagy közkedveltségnek örvendenek Erdélyben és minden gazda rendkívül büszke nagyt e rme tű lovára. De  l á t t am, 

hogy ha székely lóval párbafogva dolgozik az ilyen alföldi 

kanca, —  t e h át ugyanúgy  t a r t j á k, takarmányozzák és dolgozt a t j á k, mint a székelyt, — erősen leromlik, míg a bennszülött 

erdélyi székely szép gömbölyű marad mellette. Ezek a lovak 

t e h át végeredményben nem Erdélybe valók. Azonnali segítségnek kitűnőek, de nagyobb ápolást, több  t aka rmányt, főleg 

abr akot igényelnek és nincsenek az erős kaptatókhoz szokva. 

Csíki és gyergyói lószakértőktől hallottam, hogy az Alföldről származó lovak a hegyi legelőkön  t a r tva, bizonyos idő 

múlva megvakulnak. Nem a túlzott munkába vakul bele, hanem a legelőben van vagy hiányzik valami, ami a havivakságot okozza. Míg az erdélyi rögön született lovak ezt a hiányt 

vagy fertőzést nem érzik. A fogarasi lipizzai tenyészetet is az 

egyre jobban  t e r j e dő havivakság mi a tt kellett megszüntetni. 

A  r ö g h a t ás és az akklimatizáció, a csikókorban megszerz e tt immunitás, illetve ennek hiánya olyan tényezők, amelyekre  s a j n os a magyar állattenyésztésben igen sokszor nem voltak 

és most sincsenek mindig tekintettel.

forrás: mek.oszk.hu