A BÉKÁSI FAJTA 

Legelőször is a havasok apró  t e rme tű lovával foglalkozom, melynek ősi tenyészterülete a Borgói hágótól a Gyimesi 

szorosig  t e r j e dő hegyvidék Gyergyóbékással, mint középpontt a l. 

A békási lófajta a hucul  f a j t ával kétségtelenül rokon, jól 

kitenyésztett és egységes  f a j t a, mely azonban nem oly zömök 

és  sűrű testű, mint a hucul. Ma rmaga s s ága általában csak 

130 cm. körül van (bottal mé rve ). A megmért 150 példány 

közül csak kettőnek volt 140 cm. ma rmaga s s ága (a jegyzékben 19 és 20 sorszám  a l a t t ). E két kanca  b ár  t e s t a r ánya iban 

a többivel megegyezett, nagysága által messze kiugrott az átlagos 127 cm.-nyi ma rmaga s s ágú tömegből. A kancák túlnyomó többsége 115 és 130 cm. közötti ma rmaga s s ággal bír,  á tlagban  t e h át e  f a j ta kancái 2.5 cm.-rel alacsonyabbak, mint a 

t u r j a r eme t ei hucul kancák  á t l aga (127.6 cm.—130.7 cm.-rel 

szemben). 

Testük sokkal kecsesebb, arabosabb és fejük is kisebb, 

mint a huculoké. De vannak közöttük olyan példányok is, melyek mintegy  á tmene t et alkotnak amahoz a fajtához és kétségtelen, hogy sok területen keveredhetett is ez a két  f a j ta 

egymással. Ma a békási  f a j t át nagy tömegben Békás községben, a Békási szoros külső végén  t a l á l juk és az ugyanott fekw Zedántelek és Almásmező községekben, valamint a környék hegyeiben szétszórt  t anyákban, de kisebb számban ittott, egész Erdélyben megtalálhatók és eredetileg mind erről 

a környékről vagy Gyergyótölgyes környékéről származnak. 

Sok közöttük a  s z í j a l t h á tú és akad köztük zebroídcsíkozottságú példány is. Jellemző, hogy ez a  f a j ta is hátul túlnőtt, 

mint valamennyi ká rpá ti lófajta. A  túlnőt t s ég a békási  f a j t á-

nak a kancáin középértékben 2 cm. Megegyezik a  f a j ta abban 

is úgy a hucul, mint a székely és a konyik fajtával, hogy 

törzshosszúsága nagyobb, mint ma rmaga s s ága, átlagban 3 

cm.-rel. A nagy törzshosszúság, a há t só  t e s t t áj túlnőttsége, 

az alacsony  t e rmet és a tehénállás minden ká rpá ti lófajtának 

közös  tul a jdons ága  t e h á t. 

Bár kétségtelenül  akadnak a békási  f a j t ában zömökebb, 

„huculos" egyének (III.  t. 10), a nagy tömeg karcsúbbtestű, mint a hucul,  amit különben a marmellövméret különbség is 

kifejez, mely a békási  f a j t ánál középértékben csak 22.4 cm., a 

túr j á r eme t ei huculkancák 38.1 cm.-es  á t l agával szemben. 

Viszont a szügyszélesség  a r ányl ag nagyobb a békási, 

mint a hucul kancákon, me rt előbbieken középértékben 32.3 

cm., utóbbiakon 33.9 cm., ami — tekintve, hogy a békásiak 

alacsonyabbak a huculoknál — igen jó. 

Míg a  t ú r j a r eme t ei hucul kancák között szürke nincsen, 

a békási kancák között bőven akad ilyen is, ami az  a r ab vérh a t ás következménye. 

A békási kancák feje  á l t a l ában szárazabb, nemesebb, 

könnyebb, szélesebb és rövidebb, mint a huculoké, arcélük 

egyenes vonalú, az  o r r t á j on kissé kidomorodó, az állkapocs 

erőteljes, a fülek mozgékonyak és arányosak, az or rnyí l ás 

tág, a szem élénk és nagy, homloküstök mindig van. 

A nyak közepes hosszúságú, nem túl va s t ag,  t a r t á sa általában alacsony, reá a fej 90—100 fokos szögben tűződik. Az 

alacsony nyakillesztés a gerincoszlop előnyös  h a j l á s á v al és a 

h át kitűnő teherbíróképességével is összefügg. A mar izmos, 

széles, a  h át hosszú, erős és feszes. Az  á g y é k t áj rövid, jól kö-

töt t, széles és izmos, a far csapott, sohasem barázdált, a farok alacsonyan  tűzöt t. A szügy  a r ányl ag széles, mély és jól 

imiolt, a mellkas dongás, a  h as gömbölyödő szénahas, ami a 

legelőn élő kancák, melyek  abr akot sohasem kapnak, közös 

tul a jdons ága. 

A lapocka hosszú, jól kötött és izmolt. A lábak jól épí-

tettek, a hátsókon normális a tehénállás és gyakori a kisfokú 

kardállás. Gyakori a puha csűd is. A pa t ák  á l t a l ában kicsinyek, kemények és ellenállók. Az állat egészben véve igen  t e tszetős és amellett szívós, erős és jámbor. 

Mikor a kanc ákat nagy tömegben lehozták a havasról és 

a hegyi falvakból a kancatörzskönyvezésre, és a sok állat 

a r ányl ag kis  t é r re összezsúfolódott, bámul a tos an megfértek 

egymással, és sohasem fordult elő, hogy összerugtak volna. 

Viszont a Gyergyótölgyesen állomásozó  u g y a n e f a j t á jú katonalovak már sehogy sem fértek meg  egymá s s a l: folyton résen 

kellett lenni, hogy össze ne  r ú g j á k,  h a r a p j ák egymást. Volt 

utóbbiak között néhány, melyet megközelíteni is alig lehetett. 

Ennek a különböző viselkedésnek az lehet az oka, hogy a katonalovak  abr akot is kapnak és pihentebbek, má s r é s zt pedig 

az, hogy a napontai keféléssel idegesítik őket s ha nem állja, 

megverik. Ez az oka, hogy sehol annyi komiszul viselkedő ló 

nincsen, mint a kaszárnyákban. Ugyanezek a lovak  a z t án a 

nagygyakorlaton, vagy a háborúban igen jámbor és béketűrő 

állatokká válnak (I.  t. 2). 

A békási lovacskák mintái lehetnek a  j ámbor béketűrésnek. Ügyszólván mindig nyereg  a l a tt  j á rnak, kevés közöttük a kocsi elé fogott igavonó. A nyereg fanyereg, olyan ősi szabású, aminőkön a honfoglalók ültek. Egy vagy két heveder 

t a r t j a; ugyancsak ősi módon, vendégszíjjal összefűzve. Minthogy az állandóan legelőn élő vagy szénán  t a r t o tt kancáknak 

igen nagy a hasuk, s legtöbbje vemhes is, egy heveder nemigen áll meg  r a j t u k: előrecsúszik és nem fogja a nyerget. 

Ez é rt aztán második hevedert is használnak, mely há tul a lá-

gyékán övezi a kancát. Ügy a hónalji, mint a lágyéki kenderheveder laza; egyik sincsen meghúzva, úgy hogy a nyereg 

könnyen lefordítható. És mégis  t e l j es nyugalommal trónol 

r a j ta a legkisebb gyermek vagy az öregasszony, or sój át pörgetve és a  k a n t ár nélküli lovacskára bízza, hogy az  ú t at megt a l á l ja és elvigye, ahová kell. Ezek a lovak különösen megbízha tók a meredek sziklaösvényeken és laza kövek között, me rt 

szinte a lábukkal  t a p o g a t j ák az  ú t a t. Minden lépésük biztos és 

nyugodt. Igaz, hogy mindig lépésben  j á rnak, és az ügetést 

vagy  v á g t át nem ismerik. A  f a j ta a hucullal és bosnyákkal 

együtt a legideálisabb hegyi málhásló. Nincsen olyan sikamlós ösvény, oly meredek kapt a tó, oly törmelékes lejtő, ahova 

nyugodt egykedvűséggel fel nem vinnék  t e rhüke t. Közben 

senki sem  i r á n y í t ja őket, vagy vigyáz  l éptükr e: vigyáznak ők 

maguk.  I r ányí t ani csak szóval vagy jobb — illetve bal — 

nyakoldaluk veregetésével vagy combbal szokták, hiszen kant ár nincsen  r a j t u k, zabla még kevésbbé, csak kenderhámos kö-

tőfék. t 

Méneket nem  l á t t am köztük, csak csikókat. A heréltek 

kissé nagyobbak, mint a kancák és a hasuk is kisebb. Ugyanolyan jó málháslovak, mint a kancák. 

Ha nem dolgoznak, ki c s apj ák a lovakat a hava s r a, ahol 

maguk keresik meg a táplálékukat. Új abban sok  k á rt tesz 

bennük a farkas és a medve, különösen  c s ika j a ikat pusztítván,  amint erről már előbb szóltam. 

A törzskönyvezett békási  f a j t á jú kancák, a legnagyobbak közül valók; az  a p r a j á t, és a  f a j t á ra jellemző közép mé-

r e tűeket nem törzskönyvezték. Aj á n l a t os volna a jövőben az 

ilyen kancák törzskönyvezése is. 

Ennek a kitűnő  f a j t ának a megmentése és  f ennt a r t á sa 

érdekében föltétlenül  s a j át  f a j t á jukból kell tenyészcsődöröket 

nevelni az erre alkalmas és megfelelő csikók megvásárlása és 

felnevelése által. Ez a  f a j ta Erdélyben csak olyan völgyekben 

tenyészik, melyek kifelé visznek Románia felé. Csempészik 

is szorgalmasan kifelé a békási lovakat. Mintegy fél éve, hogy 

a német hadsereg  r á j ö tt  a r r a, hogy a nyugati takiszármazású, 

nagyt e s tű, hidegvérű lovak, amelyeket a németek nagyon 

kedveltek, nem mindig  á l l j ák meg a helyüket a háborúban, 

me rt elég a zabnak három-négy napon  át való elmaradása, 

hogy ezek a  h a t a lmas  t e s tű állatok kidűljenek.  E r re azután 

nagyot nőtt szemükben az igénytelen,  abr akot sohsemlátott; hegyilovak értéke. Nagyban keresik és jól megfizetik őket. 

Annyit mindenesetre nekünk is megérnek. 

Az állam az alsózsuki csikótelepen  t a r t ja az összevásá-

rolt kancákat, hogy  a z t án ma jd a csikókat onnan hegyi legelőre terelve felnevelje. Ilyen hegyilegelőnek a legideálisabb a 

Pongrác  t e tő és Lóhavas környéke lehetne. Ez a hely 1250— 

1480 méternyire van a  t enger színe fölött, jó a fűve, a Gyergyószentmiklóstól a Gyilkostó felé vezető kitűnő műúton 

könnyen megközelíthető és van patakvíze is, erdeje is bőven, 

közvetlen közelségben. Ide kellene az általam  a j á n l o tt és Túrjaremetén már felépített  ú j hava si lőállások  m i n t á j á ra a há-

rom oldalról zárt, de dél felé nyi tott istállókat felépíttetni és 

megfelelő csikóslakásokat is emelni. Alsózsuk ugyanis semmiképpen sem alkalmas  a r r a, hogy területén hegyi  f a j t á k at 

tenyésszenek. 

Addig pedig, amíg  s a j át békási  f a j t á jú tenyészménekkel 

nem rendelkezünk, én csak hucul méneket  a j á n l h a t n ék a kancák fedeztetésére, me rt meggyőződésem, hogy a lipizzai, kisnóniusz vagy  a r ab  apa á l l at csak  r o n t h a t ja a békási  f a j t á t. 

Más alkalmasnak látszó ménekkel pedig jelenleg nem rendelkezünk. , "! V 

Alsózsuk kitűnően megfelelne az ősi székely ló tenyésztésére. De erről a maga helyén szólok. 

A békási  f a j ta télen igen hosszú  „ r abs zőr t" ereszt, külö-

nösen a sörény és homlok üstök nő meg igen hosszúra, ami-

által a lovacska egészen bozontos külsőt nyer. A havasról lehozott kancák között most nyáron is volt egynéhány, melynek méteres sörénye volt s ha fejét  l e h a j t o t t a, a szőr egész 

fejét be t aka r t a. A legtöbb lónak fel van csomózva a hosszú 

farka. Ily bozontos szőrruha a hucul  f a j t át is jellemzi télen. 

Persze csak azokon az állatokon észlelhető, melyek sokat vannak a szabadban, vagy félszer  a l a tt telelnek. 

Az irodalom áttekintéséből féltűnhetett, hogy az erdélyi 

és székely ló mellett a „mokány" lovat is említik. Ilyen lófajta 

azt hiszem, nincsen. A kifejezés  a l a tt zömök, kicsi, erős és bozontos málháslovat szokás érteni. Ilyen pedig úgy a hucul, 

mint a békási  f a j ta télen és tavasszal, míg meg nem vedlett és 

téli hosszú  b u n d á j át el nem hányt a. Állítólag a Gyalui havasokban vannak igazi mokánylovak. De ezt a  t á j f a j t át a megszállás mi a tt egyelőre nem vizsgálhattam meg. 

A hucul lóról  í rt munkám megjelenése óta a hucul ló valósággal divatba  jöt t. Bár minden divat  tova tűnő és éppen 

ezért ellensége is vagyok,  a r ra mindenesetre  jó volt, hogy 

széles rétegek figyelmét  r á t e r e l je erre az ősi és a legutóbbi 

időkig tökéletesen elhanyagolt értékünkre. Ha ezzel a munkával hasonló érdeklődés középpontjába  tudnám állítani a 

békási  f a j t á t, igen nagy szolgálatot tehetnék úgy ennek a kiváló  t a rpánvé rű  f a j t ának, mint a hazai lótenyésztés ügyének-

Forrás:mek.oszk.hu