ROKONSÁG

A román nyelv legközelebbi rokonai, az újlatin nyelvek keleti csoportjának további tagjai (az aromán, a meglenoromán és az isztroromán) a Dunátóldélre honosak. Beszélőiket a közös vlach elnevezéssel szokták emlegetni.

• Az aromán (vagy macedoromán) nyelvet Macedóniában, Albániában, Görögországban, Bulgáriában és Szerbiában beszéli kb. 300 000 főre becsült népesség.
• A meglenoromán nyelvet beszélők száma nagyon kicsi (12 000-20 000 körüli). Ők Görögországban, Szalonikitól északra, Moglenatartományban élnek.
• Az isztroromán nyelvet beszélők még kevesebben vannak (300 és 3000 között), és Horvátországban, az Isztriai-félszigeten élnek.

A ROMÁN NYELV ELTERJEDÉSE

A román hivatalos nyelv Romániában (kb. 20 millió beszélő), Moldova Köztársaságban (2,5 millió beszélő), ideértve Transznisztriát (az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságot) is, valamint a szerbiai Vajdaságban. Moldovában és Transznisztriában hivatalosan moldáv nyelvnek nevezik. Az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is a román, valamint az újlatin nyelveket beszélő országok szervezetének, a Latin Uniónak is.

Nagyobb számú románajkú nemzetiségek élnek Ukrajnában (kb. 410 000), Oroszországban (178 000), Szerbiában (88 000),Bulgáriában (11 000) és Magyarországon (8000).

Igen jelentős a románul beszélők száma az emigrációban, főleg az utóbbi években, bár erről nincsenek pontos adatok: kb. 530 000 Spanyolországban, 370 000 az Amerikai Egyesült Államokban,280 000 Olaszországban, 73 000Németországban, 60 000 Franciaországban, 51 000 Kanadában. Bár nem lehet őket emigránsoknak tekinteni, ide kell számítani 250 000 románul beszélő izraeli állampolgárt is.

Kb. négy millió személy beszéli a románt mint második nyelvet. Romániában a lakosság 4%-a, a Moldovai Köztársaságban ugyancsak 4%-a. Idegen nyelvként beszélik valamilyen szinten Magyarországon (a lakosság 3%-a), Bulgáriában és Cipruson (a lakosság 1%-a).

A román nyelvet tanítják nemzetiségi nyelvként a Romániával szomszédos országokban és idegen nyelvként 38 országban.

A román nyelv jelenléte az Interneten aránylag elég csekély (0,33%-os volt 2005-ben).

Területi változatai

Azon nyelvészek szerint, akik a keleti újlatin nyelvváltozatokat nem kezelik külön nyelvekként, a román nyelvnek négy fődialektusa (románul dialecte) van:

• a dákoromán (a Dunától északra), az egyedüli amelynek sztenderd nyelvváltozata van
• az aromán
• a meglenoromán
• az isztroromán

E szempontból a dákoromán dialektus több kisebb nyelvjárásra (románul subdialecte vagy graiuri) oszlik.

Azok a nyelvészek, akik ezzel szemben a keleti újlatin nyelvváltozatokat négy különböző nyelvnek tekintik, a román nyelv csak a fenti értelmezés szerinti dákoromán, amely több nyelvjáráscsoportra (románul grupuri de graiuri) oszlik. Ezek száma vitatott, kettő és hat között van:

• a munténiai
• az olténiai (egyesek szerint a munténiaihoz tartozik)
• a bánsági
• a körösvidéki vagy erdélyi
• a máramarosi (egyesek szerint az előzőhöz tartozik)
• a moldvai)

A moldáv nyelvnek nevezett entitás nem tévesztendő össze a moldvai nyelvjárással. A moldovai beszélt nyelv ehhez tartozik, de az ottani sztenderd nyelvváltozat a román sztenderd nyelvvel csaknem azonos, még az is, amit Transznisztriában a (cirill) ábécével írnak.

A fenti nyelvjárások közötti különbségek viszonylag csekélyek, beszélőik között gyakorlatilag nincsenek kölcsönös érthetőségi gondok. Ezért a román nyelv, például a némettel vagy azolasszal szemben egységesnek mondható, ugyanolyan mértékben, mint a magyar nyelv.

Magyarországon van egy, a magyar többség által a romákhoz tartozónak tekintett népcsoport, a beások. Ezek egy román nyelvjárásból származó, archaikus elemeket őrző, a roma nyelv által befolyásolt nyelvjárást beszélnek.

HANGTAN

A román nyelv hangtanát hasonlóságok is, különbségek is jellemzik a többi újlatin nyelvek hangtanához viszonyítva. A magánhangzók száma hét: a többi újlatin nyelvben is meglévő [a], [e], [i], [o], [u] mellett két sajátos hangzót használ: az [ə]-t (írásjele ă) és az [ɨ]-t (írásjelei â és î).

Az [e], [i], [o], [u] magánhangzóknak félhangzó változataik is vannak. Ezek számos kettőshangzót és több hármashangzót képeznek magánhangzókkal.

A mássalhangzó-állományt, amely az itáliai újlatin nyelvekhez áll a legközelebb, 20 fonéma alkotja: hat zárhang ([p], [b], [t], [d], [k], [g]), három zár-réshang ([ʦ], [ʧ], [ʤ]), két orrhang [m], [n], egy pergőhang ([r]), hét réshang ([f], [v], [s], [z], [ʃ], [ʒ], [h]) és egy nyelvoldali-közelítőhang ([l]).

A hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet.

SZÓKINCS

Néhány szóról feltételezik, hogy a trák-dák szubsztrátumból származnak, de ezek inkább bizonytalan eredetűnek tekinthetők. A más ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szavak aránya 2,7%.

A román szókincs közel 72%-a latin eredetű. Ezekből kb. 30% a latinból örökölt szó, a többi pedig főleg a 19. században került a nyelvbe jövevényszóként a francia nyelvből, a latinból és az olaszból. A román nyelven belül alkotott szavak aránya csaknem 4%. Ezeknek többsége is latin vagy újlatin szavakon alapszik. Más, nem latin nyelvek közül a legnagyobb hatása a román nyelvre az ószláv nyelvnek volt, a középkorban, de sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak későbbi nyugati újlatin jövevényszavak. A románokkal együtt élő vagy a velük szomszédos népek nyelveiből is származnak jövevényszavak. Hatásuk mértékének a sorrendjében, ezek a következők: magyar, német, újgörög, bolgár, orosz, szerb, török,ukrán, lengyel. Angol eredetű szó még kevés volt 1988-ban^[34] (0,07%), de 1990 óta ez a román nyelv legfontosabb jövevényszó-forrása. A sok jövevényszó az egyik oka a román nyelvszinonimákban való gazdagságának. A román szókészlet úgy is gazdagodott, hogy meglévő szavaknak jelentése(i) mellé új jelentéseket vett át más nyelvekből.

A román szókincsnek is volt némi hatása más nyelvekre, főleg a románokkal együtt élő népek nyelvjárásaira, de található néhány román szó a közeli népek sztenderd nyelvváltozataiban is, a magyarban, a bolgárban, a szerbben, a csehben, a szlovákban, a görögben, a törökben, a belaruszban, a lengyelben, a macedónban.

A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés, prefixumokkal, de főleg képzőkkel, amelyek készlete nagyon gazdag. Ellenben a szóösszetétel sokkal kevésbé termékeny, mint a magyar nyelvben.

forrás: wikipédia