a különböző történeti hátterű moldvai magyar csoportok öltözete, melyeknek sok eleme a régies → erdélyi magyar népviseletekhez kapcsolható, de több meghatározó vonásuk különbözik azoktól és K-európai–balkáni párhuzamokra mutat. A női fejrevalók közt pl. megtaláljuk az Erdélyben sokfelé viselt csepeszt, de a többi magyar csoportnál ismeretlen kerpát és kerparuhát is. Az utóbbinál az asszonyok kontyukat vessző- vagy drótkarikára tekerik, s ezt egy nagy piros, csíkos vagy kockás alsó főkötőbe, a kerpába rejtik. Efölé vagy turbánszerűen csavarják a kerparuhát – egy hosszú, többé vagy kevésbé mintázott kendőt –, vagy csak ráborítják oly módon, hogy kétoldalt két vége alácsüngjön, esetleg egyik szárát a nyak körül megtekerik vagy föl is tűzik. A csepeszhez hasonló főkötő fölé is kendőt terítenek, közöttük a selyemszálból házilag szőtt, igen finom burundzsikos vagy borondzsikos kendőt. A moldvai csángó viselet másik sajátsága a ruhaként viselt hosszú vászoning. Ujjai is hosszúak. Két szabásmódját ismerjük: az egyiket ál-mellévarrottnak nevezhetjük, mivel nyakban éppúgy ráncolják, mint a mellévarrott ingeket, csupán az ujjakat nem a nyakba szabják, hanem annál valamivel lejjebb varrják be. A másik szabásnál egyenes darabokból állítják össze az inget bevarrott formára, nyaka és kézelője ráncolt. Mindkét ingfélét összevarrják a → pendellyel. Az ingek ujjának külső fele hímzett. Jellemző rájuk a tömött ferde csíkok sora színes gyapjúszállal kivarrva, valamint a különbözőképpen beállított és keretezett vállfoltok. Derékban széles háziszőttes gyapjú övvel tekerik körül ezt az inget. Az alsó testen csíkozott fekete gyapjúszőttes katrinca van vagy az ünnepi selyem fota. Ez tégla alakú keskeny lepelruha, amit a derékon körültekernek és egymásra hajtanak. Ezt ugyancsak házi szövésű keskeny övvel, a bernéccel rögzítik a testhez. Alkalomtól függően a katrincának vagy fotának egyik vagy másik, esetleg mind a két sarkát feltűzik. Ujjatlan, hímzett, elöl csukódó bőrmelles illik ehhez a viselethez télen és nyáron is, hűvös időben házilag szőtt gyapjú → szokmány. – A csángó férfiak öltözete hasonló a régies erdélyihez: a hosszú, kívül viselt ing, a szűk gatya a bocskorral, a tüsző és a fehér posztó → harisnya. Egyezők a szokmányok is és a csuklyás szűrök. A korábbi divatú férfikalapoknak igen nagy a karimája, a kucsmák pedig igen magasak. – Irod. Lükő Gábor: A moldvai magyarok hajviselete és fejrevalói (Népr. Ért., 1935); Lükő Gábor: A moldvai csángók (Bp., 1936).