Minden évben szeptember közepén rendezik meg.

A szüreti bálra hónapokkal az ünnepség előtt kezdenek el készülődni. Csőszleányt és csőszt választanak, akik a csapat élén állnak, vezetik a szüreti bálra való felkészülést. Táncpróbák minden este a kultúrházban, énekeket tanulnak a falu fiataljai. Lovak, szalagok székely ruha lefoglalása szombati napra. Péntek délután népes csoport szállja meg a kultúrotthont, segíteni kell az ifjaknak termet díszíteni. Régi szüreti bálok mesélése, közben szakavatott kezek kötözik a szőlőt. Az édesapák a szőlő-koronát készítik, megbeszélik, hogy ki mit vállal a nagy napon. Fürtökben lógnak a szőlők, próbálgatják, hogy mennyire mehet könnyen majd a szőlőlopás. Még egy utolsó próbára sorakoznak az ifjak. Megcsendül a zene, énekelnek. A lányok szombaton korán érkeznek, szekeret díszítenek. Déli harangszóra mindenki útrakész kell legyen, ekkor mennek szentmisére. Szentmise után a falu lakói kirakják az útra a mezei virágot. Megállítják az autósforgalmat, körbeállnak a tánchoz az ifjak. Felcsendül a nóta, és ők ropják. Ragyognak, nevetnek, énekelnek, pillanatok alatt igazi szüreti bálos hangulatot teremtenek az összeverődött közönség körében, amely vastapssal jutalmazza őket.

„Megérett a szőlő, lehet szüretelni,
a csíkszentdomokosi csőszök nem győzik leszedni.
Eljöttünk hát ezért segítséget kérni, a szüretből a részét mindenki vegye ki.
Legyen ott a falunak apraja és nagyja, 
Egy reggelig tartó vidám mulatságra.
Lesz ott szőlő, jó bor, jó zene és szép lány,
Szívesen várunk mindenkit Csíkszentdomokoson!”

– adja hírül a csőszkirály, és máris mennek tovább, hiszen hosszú az út, amíg körbejárják a falút.

Este jön az igazi nagy próbatétel. A csősztánc után igazi csőszmunka vár rájuk, megőrizni a szőlőt, elárverezni a szőlő-koronát, eladásra kínálni a szőlőt. Pontban éjfélkor kezdődött a csősztánc.

forrás:http://www.utazas-erdelybe.hu