A rendezvény több évtizedes múltra tekint vissza. Az első találkozót 1931-ben szervezte meg július első vasárnapján, Domokos Pál Péter kezdeményezésére, a Szociális Testvérek Társasága. Domokos Pál Péter nemcsak kezdeményezője volt az „Ezer székely leány” napja megszervezésének. Ezt a rendezvényt tanácsaival és személyes közreműködésével a későbbi évek során is folyamatosan támogatta. Érték és nemzetmentő törekvésből nőtt ki ez a rendezvény, amely valójában népünk legsajátosabb értékeit megjelenítő néptánc, népdal, népzene és népviselet, szívet-lelket gyönyörködtető seregszemléje. Az „Ezer székely leány” napja nemcsak a székelység, de ma már a világ magyarságának egyik jelentős rendezvénye.
Több tízezer magyart ide vonz nemcsak Székelyföldről, hanem a világ minden részéről, akikkel itt, közösen, egy olyan nagyszabású népünnepélyen vehetünk részt, amely nagymértékben hozzájárul az önazonosságunk és összetartozásunk tudatának erősítéséhez.
Találkozót gyülekezettel indítják, amelyet tánc követ, majd ünnepélyes felvonulás Csíksomlyóra, közben több városból, faluból társulnak, Csíksomlyón szentmise, utána a Csíksomlyói nyeregben ünnepi beszédek, néptánccsoportok előadásai következnek. Hagyományos gyorsasági lovasversenyt szerveznek (nyereg nélkül különböző akadályok végrehajtása), lovas- íjász- bemutató, Nemzeti Székely Népi Együttes előadása, az ezer székely leány tánca zárja a rendezvényt.

Története 

A két világháború között 

Az 1920-as évek végén kezdtek kibontakozni Csíkszeredában a székely népviselet, néptáncok, hagyományok, szokások felelevenítését, népszerűsítését célzó mozgalmak."A népi művészet és háziipar felelevenítése, illetve megörökítése annyira a levegőben volt már, hogy minden értelmiségi - aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett." - jellemezte ezt az időszakot az 1929 őszén rajztanárként Csíkszeredába került Vámszer Géza.

Felismerte a székely népi hagyományok identitásőrző szerepét Domokos Pál Péter is, a későbbi néprajztudós, aki ugyancsak ebben az időszakban tért haza Budapestről, és 1926-őszétől a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. A mindennapi életben is székely harisnyát és csizmát öltött, szőttes bálok szervezését is kezdeményezte, ahová a lányok, asszonyok népviseletbe öltözve, szőttes rokolyában mehettek Egy 1990-ben készült interjúban így emlékezett vissza: “Ezt akartam: az új világba a régi életet vinni és úgy élni, hogy minta lehessen. Azért öltöztem harisnyába és csizmába. A tanártársaim nem lelkesedtek érte, a szemükbe a kultúra a nadrág volt.” A fiatal értelmiségiek hagyományápoló törekvései támogatásra találtak a Szociális Testvérek Társasága - szürke nővérek- és a Katolikus Nőszövetség munkájában. Az általuk kezdeményezett Kaláka mozgalom - az erdélyi falusi asszonyok és leányok mozgalma - egyik szép megvalósítása volt az Ezer Székely Leány Napja.

1931. június 7-én került sor az első Ezer Székely Leány Napra, hosszú hónapokig tartó előkészület után. A Csíki Néplap május 22-i számában megjelent cikk szerint, az eredetileg május 31-re tervezett találkozót egy héttel elhalasztották a választások miatt. 

A találkozó jelmondata - Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk - tükrözte a szervezőknek azt a törekvését, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék.

“A magyar népviseleti akció Erdélyben június hó 7-én fordulóponthoz érkezett. Hosszú, fáradságos és sokszor csaknem meddőnek látszó előkészítő munkálatok után, a Missziós nővérek Csíksomlyón és Csíkszeredán sikerült népviseleti ünnepélyt rendeztek.A csíksomlyói "Ezer székely leányok napja" a magyar nemzeti viselet feltámadásának ünnepe volt! A szokásos úrnapi körmenet messze kimagaslott az egyházi események sorából azáltal, hogy azon a székely leányok, a missziós nővérek - első sorban Stettner Andrea testvér – buzdítására, falujuk népi viseletébe öltözve jelentek meg, virágos kertté varázsolva a poros utcákat is. A gyönyörűséges körmenetben 42 falu leányai vonultak fel, nemcsak Csíkból, hanem a távolabbi megyékben fekvő székely falvakból is.” 

1932. május 29-én második alkalommal is megrendezték az ünnepséget. A szervezők közt a kolozsvári Nőszövetség mellett a korabeli sajtó beszámolói Dr. Nagy Béniné nevét említik. A szentmisén P. Lukács Mansvét, az erdélyszerte ismert ferencrendi hitszónok mondott ünnepi beszédet. A mise és szentáldozás után az egyes falvak lányai kijelölt sorrendben mutatták be sajátos népi táncaikat, énekeiket, a csoportokat Domokos Pál Péter ismertette. Csíksomlyóról közösen vonultak be Csíkszeredába és részt vettek az úrnapi körmenetben.
1935-ig sikerült megszervezni a találkozót, amely egyre nagyobb hírnevet szerzett, a következő évben a hatóság betiltotta, mint nem kizárólag vallásos jellegű eseményt. Ötévi szünet után 1940-ben szervezték meg újra. 


Az újjáélesztett hagyomány - 1990 után 

Ezer Székely Leány Napja 2008-ban

A kommunista diktatúra éveiben betiltották a rendezvényt, amelyet már a rendszerváltás évében, 1990-ben újjáélesztettek. A rendezvény és mozgalom újra a tradíció-ápolás szerepét és feladatkörét vállalta. Ekkor a hagyomány szerint ugyancsak a Szociális Testvérek köszöntötték a Csíksomlyóra érkezőket, bár a szervezést már nem tudták vállalni. A nevükben Walter Ilona e szavakkal köszöntötte a résztvevőket:“Jöjjünk ide évről-évre az Ezer Székely Leány Napjára, közös szent-misén részt venni, magunkba fogadni az élő Istent, hogy belsőleg is megérlelődjünk a ránk bízandó életek befogadására és felnevelésére! Jöjjünk ide őseink lelkéből meggazdagodni, sajátos kincseinkből megajándékozni másokat és gyarapodni a többiekéből! Jöjjünk ide, hogy dalban, táncban, vidám játékban átéljük a közösség megtartó erejét! "
A rendezvény sajátossága, hogy minden évben más-más tájegység mutatja be táncait és hagyományait, majd a különböző néptánc csoportok szórakoztatják a nagyszámú nézőközönséget. Fokozatosan bővült a résztvevők köre, nem csak a szűkebb régióból, hanem egész Székelyföldről és Moldvából is érkeznek tánccsoportok és népdalénekesek, így az utóbbi években már külföldi résztvevőknek is tapsolhatott a közönség.
2000-ben a találkozó megszervezését az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány vállalta. Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, a csíksomlyói nyeregben Boros Károly plébános az alapítvány nevében köszöntötte az egybegyülteket a szentmise előtt. A szervezők ebben az évben hagyományápolást ösztönző, közönségcsalogató fogásnak szánták egy kis fajcsikó kisorsolását. A szórakozást lovaglóverseny nyitotta meg, a Csíki-medence legjobb lovasainak részvételével, melynek győztese egy gyönyörű csikót vihetett haza. Nagy sikere volt a lovasíjász-bemutatónak is. Ezután kezdődött a néptánccsoportok bemutatkozása. 
Az évről évre változatosabb, színesebb találkozó hagyományos eseményévé vált a lovasverseny, és a lovasíjász bemutatók. A 2001-ben alakult csíksomlyói Székely Íjász Szövetség tagjai rendszeresen bemutatkoztak az Ezer Székely Leány Napján, elkápráztatva a közönséget az ősi magyar harcművészet felelevenítésével.
2003-tól 2007-ig az Ezer Székely Leány Napján rockoperák bemutatóira is sor került az ünnepség zárómozzanataként a csíksomlyói nyeregben a Hármashalom-Oltár színpadon, vagy a Csíki Játékszínben.
2004-ben a csíki és székelyföldi hagyományőrző csoportok mellett magyarországi és burgenlandi műkedvelő együttesek is felléptek a seregszemlén.
2006-ban a rendezvény hetvenötödik évfordulóján a szervező Ezer Székely Leány Napja Alapítvány nagyobb hangsúlyt fektetett a hagyományos programokra. A hetvenötödik seregszemlén csíkszépvízi, csíkrákosi, gyimesi, csíksomlyói, baróti, csíkszentkirályi, székelykeresztúri, remetei, nyárádszeredai, csíkszeredai hagyományőrző tánccsoportokat, a Sapientia – EMTE tánccsoportját, illetve a hajdúszoboszlóiakat láthatta a közönség.
2008-ban Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata vette át a szervezést, az előző évektől eltérően elmaradt a rendezvényt záró rockopera. A szervezők arra törekedtek, hogy ez a nap kizárólag a népi értékeké legyen. Míg korábban inkább a színpadi fellépések álltak a figyelem középpontjában, ezúttal kevesebb együttes lépett fel, a kiemelkedő teljesítményű ifjúsági tánccsoportok mellett a néptánc ismert adatközlőit hívták meg. A színpadi szereplések szüneteiben pedig közös táncházat is szerveztek. A találkozó programjáért a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes felelt.

forrás:http://www.utazas-erdelybe.hu