A kegyhely

A legdrágább kincs: a kegyszobor, Szűz Mária kegyszobra Csíksomlyó legértékesebb műkincse. Azt mondják róla, hogy a világon a legnagyobb kegyszobor. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából van faragva, gipsszel és festékkel bevonva. Az idők folyamán volt újrafestve, amelyet mutat a lekopott helyeken a festékréteg. Századunkban már tiltva volt, ma is tilos bármilyen módosítás vagy festés a kegyszobron. Keletkezéséről nincs történelmi igazoló irat. Megsemmisült a tatárpusztítások alkalmával. Szakértői vizsgálat alapján próbálnak a tudósok véleményt alkotni eredetéről. Stílusából ítélve, közép-európai reneszánsz alkotás. Keletkezését az 1510–1520-as évekre teszik. Ebben a korban élt és működött, sőt faragászati iskolát tartott fenn Nagyszebenben és Brassóban Veit Stoss alkotóművész. Úgy ítélik, lehet, hogy az ő vagy növendékeinek a műve. De van egy közelebbi feltételezés is: megtörténhet, hogy a kegyszobor faragója egy csíksomlyói ferences tanító vagy növendék. Csíksomlyón a barátoknak volt faragó- és festőműhelye abban az időben. Később is fennállt ez az intézmény, amelyet akkori kifejezéssel képíróiskolának neveztek. Ezen elméletnek tartói arra hivatkoznak, hogy a Madonnának székely leány arca van. Fiatal lány-arc. Köztudott dolog, hogy a németországi templomok Mária-szobrai középkorú nőt ábrázolnak. Azt is sejtetik a kutatók, hogy semmiféle név vagy megjegyzés nincs a kegyszobron. Egy ferences testvértől kitellett, hogy alázatosságból nevét elhallgatta. 

Mit ábrázol a kegyszobor?
A „Napba öltözött Asszonyt". (Sz. János ap. Jelenések, 1, 1.) 
Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szűz Mária istenanyaságát. A középkorban megismétlődött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Szeged, 1943.) A katolikus alkotóművészek ebben a korban mintegy hitvallásnak szánták a Szűz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a gyermek Jézussal, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévő hold képébe egy torz emberarc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szűz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynőként is ábrázolja alkotója: fején királynői koronával, jobb kezében jogarral. A kegyszobor, Mária és Jézus fején lévő koronákról megjegyezzük, hogy ezen eredeti koronákon kívül a XVIII. század végén, Batthyány Ignác erdélyi megyéspüspök ezüst koronákat készíttetett, és attól fogva legalább 150 éven át ezen ezüst koronák díszítették a Mária és Jézus fejét. Most a kolostor kincstárában őrzik az értékes ereklyéket. Megjegyezzük, hogy Batthyány Ignác püspököt az indította a fenti jótéteményre, hogy kérésére, a Szűzanya közbenjárására meggyógyult fájós lába. A fogadalmi emlékek tábláján a nagy ezüst lábforma a nagy püspök adománya, gyógyulásának emlékére. Ugyancsak Batthyány püspök az, aki a somlyói barátok kérésére alapos vizsgálatot rendelt el a Szűz Anya kegyhelyén történt csodákról, csodás gyógyulásokról (1798-ban) és Csudákkal jeleskedő segítő Mária címet adta a kegyszobornak. (P. Boros Fortunát OFM: Csíksomlyó, a Kegyhely című könyve, 64. oldal.) Még igen sok csodás esemény és imameghallgatás van leírva az említett könyvben, amit nem kívánunk mind felsorolni. Néhány jellemző csodát, imameghallgatást vagy éppen legendás eseményt mégis megemlítünk. Valamikor a XVI–XVII. században a Szűzanya fején lévő koronát kétfelől két angyal tartotta kezében, a fejtől kb. 20–25 cm magasan. Amikor az angyalok ráengedték a kegyszobor fejére a koronát, valami katasztrófa fenyegette a kolostor lakóit vagy a népet. Ez be is következett. – Amikor a hívek úgy látták, hogy szomorú Madonna arca, ugyancsak valami vészt vagy háborút jelzett. Az 1626-os években egy jezsuita misszionárius Somlyóra jött, és itt beszélték a népek, mi történt a közelmúltban: Szentmise közben fehér ködgomolyag jött ki a sekrestyéből, körözött a kegyszobor fölött és néhány kör után a templomban lévő hívek fölé szállt és ott eloszlott. Természetesen, a hívek nagyon megrémültek. Az nincs följegyezve, hogy mit jelentett ez a látvány. – 1746. december 26-án és 1747. január 8-án – mindkét esetben ugyanaz a jelenet történt. A szentmise alatt a Szűzanya karján lévő kis Jézus kezében fellángolt a toll-díszvirág. Sokáig lángolt és azután kialudt. A hívek azt hitték, hogy a gyertyától meggyúlt a kegyszobor. A jelenet után megvizsgálták, de a kis Jézus kezében lévő toll-díszvirágon vagy a kezén a perzselésnek még nyomait sem találták. Ezt az eseményt hivatalos kivizsgálás követte az egyház részéről, a plébános, a gondnok és több szemtanú bizonyításával. (Losteiner: Chronologia 556. p.) Az 1661-es tatár–török pusztítás alkalmával a kegyszobrot nem sikerült elrejteni, amit bizonyít a következő legendás történet: a tatár pusztítók behatolva a kolostor falai mögé, felgyújtották a templomot és a vele egy födél alatt lévő kolostort. A kolostor udvarába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erőseket kímélték meg, akiket rabságba hurcoltak. A templomban elrejtőzött nép a kegyszoborhoz menekült, és könyörgött a szent Szűzhöz, hogy védje meg őket. A tatár vezér látta, hogyan bújnak a kegyszoborhoz az emberek, gondolta, hogy ez a szobor valami nagy kincs lehet. Elhatározta elszállítását. De amikor szekérre tetette, négy, hat, de nyolc ökör sem tudta megmozdítani a szekeret. Akkor ledobatta a szobrot és kardjával hozzávágott. (A kegyszobor nyakán és homlokán most is látható a vágás és karcolás helye.) A tatár vezérnek karja megbénult, és erre megrémülve, elmenekült. Tehát a kegyszobor a felgyújtott templomban volt. Tűznek vagy füstnek nyoma sincs rajta. Hát ez nem nagy csoda? Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor előtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küszködő emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikből. Ennek emlékét hirdeti a fogadalmi tárgyak táblája a nagy oltár fölött. Lent pedig, 1945-tõl napjainkig, a márványtáblák tömkelege. Mind megannyi bizonyítéka, hogy mindenki, aki hittel és bizalommal kéri a Boldogságos Szűz Mária segítségét, meghallgatásra talál. Ebben van a kegyhely csodálatos varázsa. 

A kegyszobor érintése, simogatása
Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral vagy a történelemmel kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban. Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel jár és hatásos eszköz, hogy a Szűzanya meghallgassa a hívő kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdes-ban, ahol a barlangnál lévő Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, annyira magasba van helyezve, az alatta lévő sziklát simogatják. 
Bálint Sándor, a népi szokások, hagyományok kutatója és ismerője a következő, az egyház által is elfogadott magyarázatát adja ennek a gyakorlatnak. (Sacra Hungaria, 102–103. o.) „A dolgok, kultikus szertartás által már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentélménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás, meg a belőle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlő erejük van. A különböző tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az egyház tehát a régiek szimbolikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, művészetében és liturgiarendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az egyházban a szentélmények (vízszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...). A szentélmények át- meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal." Ezért van az, hogy a búcsújáró helyeken megszenteltetik a pappal kegytárgyaikat (rózsafüzért, imakönyvet, vallásos érmeiket), elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy érzik és úgy tudják, hogy a szentelményből és kegyszoborhoz érintett tárgyakból misztikus kegyelem árad rájuk és mindazokra, akiknek otthon átadják. Nagyon sokszor magukkal viszik a búcsúra otthon maradt betegeik ruháit, tárgyait, hozzáérintik a kegyszoborhoz, és a Szűzanyának ajánlják őket. A hívő keresztény tudatában van annak az igazságnak, hogy Szűz Mária, Jézus Anyja közben tud járni Szent Fiánál az égben, teljesíteni tudja kéréseiket. Az imameghallgatásnak egyetlen titka az erős hitben és fenntartás nélküli bizalomban rejlik. Az emberben lévő misztikum, amellyel kéri és fogadja az Istentől jövő jelzéseket, kegyelmeket, olyan tényező, amelyet a mai fejlett tudomány és technika sem tud megmagyarázni vagy túllicitálni. Nagy titok az ember, még nagyobb titok az ember szellemi világa. Milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kegyszoborhoz érintett szentkép erejének álljon itt a következő feljegyzett történet: 1749 júniusában Szentiványi Mihály felesége, Boros Zsuzsanna Lövéte mellett, a kiruji fürdőben tartózkodott unokával. Néhány nap múlva a harmadik unoka, Tamás, aki kb. 7 éves lehetett, mindenki megrökönyödésére, hirtelen meghalt. A szerencsétlen nagyanya tanács és remény nélkül állt a rengeteg erdő közepén. Környezetét megkérte, menjenek Lövétére, és a halott gyermek részére hozzanak koporsót. Õ pedig bement a halott gyermekhez és imakönyvéből kivette a boldogságos Szűz csíksomlyói képét, rátette a halott gyermek testére és térdre borulva, kérte a Szűz közbenjárását. Három óra múlva a körülállók nagy rémületére a halott gyermek felébredt. A nagyanya hírvivő útján értesítette a Szebenben tartózkodó édesanyát és kérte, hogy hálából, készíttessen akkora emléktárgyat ezüstből, mint amekkora az imakönyv volt, amelyből kivette a képet. El is készíttette, és átadta egy ferences atyának, aki elhozta Somlyóra. (Losteiner: Chronologia 559 p.) 

Különös szokások
A hívek a búcsújáró helyről szentélményeket szoktak magukkal vinni: önmaguknak oltalmazó emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, kegyelmi ajándékul. A szegedi búcsúsok induláskor Máriaradnán zöld ágat törnek és visznek kezükben, ami azt jelképezi, hogy lelkük mintegy kivirágzott kegyelemben, a búcsújárás alkalmával. Ugyanezt elmondhatjuk a csíksomlyói búcsúsokról is: a zarándokok nyírfaágat visznek magukkal. Kezükben, csomagjukon, tarisznyájukon, újabban a személygépkocsit, sőt az autóbuszt is, amelyen utaznak, zöld nyírfaággal díszítik föl. Honnan ez az ősi szokás, hogy éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Mi ezt a valószínű magyarázatot adjuk, amire a mai búcsús már nem is gondol: bizonyára 1567-ben a hargitai győzelem után, a hegyről való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyírfaágakkal díszítették győzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldell a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány: a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a „belső szobába", míg csak el nem hervad. Megszámlálják, hány levele van, és a családnak naponta annyi üdvözlégyet kell elmondania, ahány levél van az ágakon. Ezt az imát Szűz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél elhervad az ágról, megszűnik az imakötelezettség.
A búcsúfia rendszerint szentkép vagy éppen a kegykép másolata, olvasó, érem vagy valamely műtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Az a bensőséges hiedelem vezérli őket, hogy a kegykép csodatevő hatásából, segítő erejéből valami a búcsúfiába besugárzik. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik vagy szeretteiknek adományozzák. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítő Mária velük van kegyelmével, áldásával. A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb. A mézeskalács valamikor kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelődjenek ezen eledel által.

forrás:http://www.utazas-erdelybe.hu