A Nagy-Hagymás hegytömbhöz tarozó Egyeskő és Terkő után a Csíki-medencét keletről a Csíki-havasok gerince kíséri. Ezen a gerincen kell átkeljen, aki kelet felé akar jutni vasúton, országúton, szekérúton vagy csak gyalogosan. A Gyimesekbe vezet a vasút Lóvésznél és az országút a Gyimesi-hágón (1155 m) keresztül. Csíkszentmártonból kiindulva a Rugát-tetőn (1085 m) át Csinódon és Akloson keresztül az Uz-völgyébe jutunk. A Nyerges-tető Alcsíkot köti össze a Kászoni-medencével. Az észak–déli irányú gerincen hosszában is végig lehet gyalogolni, persze, többnapos túrával.

A Csíki-havasok északi része keményebb, kristályos kőzetekből épül fel, ezért itt a csúcsok magasabbak, így a Naskalat 1553 m, a Pogányhavas 1351 m, a Szellő 1494 m. A déli rész alacsonyabb, puhább kőzetek, márgák és homokkövek alkotják. Így a déli részhez tartozó Pap hegye már csak 1165 m, a Csíki-havasok déli sarkát képező Cecele pedig 1173 m.

Az elmúlt vasárnap a gerinctúra déli szakaszának bejárását tűztük ki célul. A Nyerges-hágóról (876 m) indultunk az 1848–49-es szabadságharc hősi harcának, az 1849. augusztus elsejei csatának az emlékműve melletti szekérúton kezdünk felfelé menve behatolni az erdőbe. A föld fagyott, nem okoz gondot. Az első nagy kanyar után rövidítünk, elhagyott, bokrokkal, fákkal benőtt régi szekérúton törtetünk előre. Így hamar kiérünk a Len-kertnek nevezett füves területre. Jelzés nincs, de nem nehéz tartani az irányt, a Nyerges gerincén haladunk. Gyönyörű a kilátás, jobbról, nyugatra a Hargita vonulatát szemléljük, alattunk Lázárfalva nyújtózik, keletre a Kászoni-medencét övező hegyek. Az út fokozatosan emelkedik, hiszen a csúcsig közel háromszáz méter a szintkülönbség. A Balázs-dombján már 1074 méteren vagyunk, tőlünk keletre egyre közelebb van a Csomád hegytömbje. Ebből az irányból egészen más formája van, mint Tusnádfürdőről nézve, sokkal kihangsúlyozottabbak a Csomád csúcsai. A távolból a Haritából emelkedik ki a Nagy-Pilis meg a Kakukkhegy.

A gerincen megyünk tovább, az út mellett juhásztanya elhagyott primitív építményei. Ahol juhásztanya, ott forrás is van. Az erdőben megtaláljuk a Vályus-kút rendszerét. Ennyi egymásba folyó vályú ritkaság. Még egy utolsó erőfeszítés a Törös. Meredek út vezet a bükk- és tölgyfákból álló erdőben. De ahogy kijutunk az erdőből, előttünk magasodik célpontunk, a csupasz, lekerekített Cecele. Tízperces erőfeszítés, és fenn vagyunk a tetőn. Ez az a pillanat, amiért érdemes volt három órát gyalogolni. Bár párás a levegő, de belátunk a Kászoni-medencébe, közelben vannak a Csíki-havasok folytatásaként emelkedő Bodoki-havasok csúcsai, a távolban a Nemere hófödte gerince. Így láthatja a sas a magasból a tájat.

Megpihenünk a Cecele tövében, míg szépen süt a nap, nem fúj a szél, kellemes az idő. Alcsík felé borult az ég, talán havazik is lenn. Majd a Cecelén is megváltozik az idő, beborul, pilinkézve hull a hó. Indulunk visszafelé. Most már könnyebb, hiszen inkább lefelele megyünk. De a végén, az erdőben a szekérút sáros, megolvadt a föld. Újból letérünk az erdőbe, kikerüljük a sárt.

Eltekintve a rövid ideig sárba taposástól, az időnként kellemetlen áprilisi időjárástól, elégedettek vagyunk a túránkkal. A vidék még csak a tavasz kezdetén van, az út második része gyönyörű, az út mindkét oldalán rengeteg a hóvirág. Kevesen járnak erre, így a virágok akadálytalanul fejlődhetnek. Találtunk foltokban szellőrózsát és egy pár kankalint is. Megállunk a fehér acsalapu virágánál. Ugyanis a martilapuhoz hasonlóan, az acsalapunál is először a virágok jelennek meg, majd a levele. Míg a martilapu virágai és levelei a légzési utak gyógynövénye, az acsalapu fürtbe csoportosult virágzata után megjelenő hatalmas levelek a ficamos, rándult, feltört lábak gyógyítására alkalmas, de mindenfajta égési seb, rosszindulatú fekély gyógyítására is használhatjuk.

A Nyerges-tetőről indulunk haza. Az út melletti erdő tele van májvirággal, népies nevén kékberekkkel. Ebben az időszakban ez a legismertebb virág. Érdemes megfigyelni, hogy bőrszerű levelei felül zöldek, fonákjuk viszont barnás-vöröses vagy ibolyáskék. A levél színének változatosságát az antocián nevű anyagnak köszönheti, amely képes a fényt hővé átalakítani, a növény ilyen módon védekezik a hideg ellen. Levelei jellegzetesen háromkaréjúak, más hasonló levelű növény nincs a környéken.

Pomjánek Béla

forrás:http://www.erdelyiturak.ro