2010.07.31. Budapest – Ártánd - Maroshévíz

Esővel indult az erdélyi kiruccanás. Hajnal 5 óra előtt - néhányan tekerve, ázva- zuhogó esőben érkeztek az IBIS Hotel elé a Határ útra.

Míg Imi segítségével a kerékpárok felkerültek az utánfutóra, megtudtuk röpke ¼ óra után, hogy a busz kuplungja rossz. Szerencsére a fékre nem volt panasz. Imi vállalta egész túra alatt a szereléseket és a sor végén való tekerést, lelket merítve a megfáradt társaknak. 

A buszon az idő gyorsan telt. Köszönhető a régen látott túratársakkal történt események ismételt felidézésének, a jó hangulatnak és az elmaradhatatlan pálinkának.
Néhány magyarországi megálló után a határ következett, ahol nem volt sor, így simán ment az átkelés. 
Határ után Gyula rögtönzött beszámolói érdekesek voltak. Sok hasznos, könyvekben fel nem lelhető információkat tudtunk meg az országról és a környékről.
Szép tájakon haladtunk, különösen a Mezőség keltette fel érdeklődésünket. 
A célhoz közeledve egyre jobban izgultunk a busz állapota miatt. Az utolsó km-t gyalog kellett megtenni, mert a busz nem tudott felmenni a központtól a célig. Néhányan nehezített túraként csomagokkal málházva mentek maroshévízi szállásunkig. 

A szoba szétosztása simán ment….Már a buszon összeírtuk ki-kivel szeretne aludni.
Sokaknak nem tetszett a hideg vizes zuhanyzás, de a második napra mindenki megszerette, már akinek egyáltalán jutott víz. Az első vacsora áron aluli volt, de egy esküvői zene mellett fogyaszthattuk el. A főnöknő ígérte másnap kárpótolj a hiányosságot.

2010.08.01 Toplita patak völgyében, 40 Km tekerés, szintemelkedés 280 m

A reggeli elég bőséges volt, a tea sokak bánatára épp az ellenkezője, ugyanis kávéscsészében került felszolgálásra.
Végre kerékpárra pattanhattunk indulhat az erdélyi kerékpártúra!

Kerékpározás Kelemen Havasok lábánál. Toplita patak völgyében lévő kolostort néztük meg.
Erzsikének nehezített pálya volt. Ő gyűjtötte be az első defektet. 
Hosszan, enyhén emelkedő, a Toplita patak partján vezető kavicsos úton kerestük fel a kolostort. Pópák szívesen láttak bennünket, kinyitották a kolostort és érdekességeket meséltek az épületről. Néhány éve épült, az ikonosztáziás falból még hiányoznak az ikonok. Nagyobb érdeklődést keltett az udvaron, patakból elvezetett vízzel teli dézsa. Várakozásunkkal ellentétben nem fürdésre használják, hanem mosásra. Bátrabbak megmártóztak a jéghideg vízben. Idő közben az ég is el kezdett dörögni, de csak egy pár cseppet kaptunk a sisakunkra.

Vacsoránál tényleg betartották ígéretüket és bőséges ellátásban volt részünk. Erdélyi csorba, mitite, pürével. Este Gyöngyinek a születésnapján ünnepeltük és megringattuk az ajándék függőágyában.

2010.08.02. Maroshévíz-Borszék, 62,7 km tekerés, szintemelkedés 945 m

Nap hősei vagyunk! Utólag derült ki, hogy ezen a napon teljesítettük a legtöbbet.

Borongósnak látszott az idő, de mire összeszedtük magunkat és a bicikliket –Janó váltó szereplése után – a felhők eltűntek és a nap sütött ránk végig. Gyöngyi és Laci csatlakozott a kerékpáros csapathoz, mert sikerült kerékpárt bérelniük.
A kanyargós, emelkedőn a fával megrakott kamionok folyamatosan előztek bennünket, még akkor is, amikor nem is igazán fértek el. Ez őket nem zavarta, dudaszóval jelezték érkezésüket. Az út mentén lévő árusok (méz, gomba, málna, áfonya) kedvesen, érdeklődéssel telve integettek felénk. Abban a tudatban voltak, hogy itt kerékpáros verseny zajlik. 
Az út minősége a várakozásokkal ellentétben elég jó volt. A kátyúkat már felmérték és sárga vonalakkal jelzik ott létüket. A hágóra mindenki ügyesen, saját tempójában felért. A jutalom, gurulás Borszékre. Annak tudatában, hogy vissza is kell kapaszkodni. 
Borszéken egy kis kaptatóval értük el a híres borvízforrásokat. Kossuth forrás vize mindenkinek ízlett. A kóstolgatások után a jég nélküli Jeges Barlangot tekintettük meg. A bejáratnál geo láda rejtőzött, melyet nem lehetett kihagyni. 
KataJani tudta, hogy a közelben lévő Medve Barlangnál is lapul egy láda. És azt is begyűjtötte.

Az idő sürgetett, egy kis pihenő után csoportokra szakadva, több- kevesebb erővel indultunk utunkra fel újra a hágóra. A csúcson a csokit közösen fogyasztottuk el. Baross Gábor emlékművet néztük meg visszafelé az út szélén. Szuper volt egészen a szállásig gurulni. 
Vacsora finom tárkonyos bableves volt, sült túrógombóchoz hasonlítható papanasz, vagy választás szerint pisztráng.

2010.08.03. Maroshévíz-Gyergyószárhegy, 30 km tekerés, szintemelkedés 150 m

A következő szállásunk előtt a reggelit mindenki maga választotta meg, puliszka, vagy virsli extra adag tea volt a kínálat. 
Elég hamar sikerült a csomagokat bepakolni az utánfutóba és a kísérő kocsiba a gyalogosok cuccaival együtt.

32 km kerékpározás állt előttünk izzasztó napsütésben Maroshévíztől Gyergyószárhegyig. Dimbes-dombos tájon vezetett az út, melyen élveztük a gurulást és száguldozást. Menet közben megtekintettük Jézus Szíve Templomot Ditrón, valamint Kosuth Lajos emlékére állított székely kaput. A templomban a hatalmas világító testek nyűgöztek le leginkább.
A defekt most is útitársul szegődött, de most Dorka mellé. A falu szélén Gyöngyi lelkesen várta a bringásokat. A mostani szállásunk paradicsom az előzőhöz képest. Kedves fogadtatásban, szívélyes vendéglátásban volt részünk az itt töltött néhány nap alatt. Bubuka és KataJani a közeli dombon ismét geoládát kotorászott. Lázár kastélyt valaki szekéren, valaki bringán közelítette meg. Itt remekül megismerkedhettünk egy-két népi kézműves hagyománnyal: tojásfestés, tojáspatkolás, tojásbatikolás, nemez készítés, csipkeverés. Egy bácsi a szürke szarvasmarha szarvát díszítette. Magyarországról érkeztek és itt került megrendezésre a nyári alkotó táboruk. 

A vacsora székelykáposzta volt, amiből pukkanásig ehettük magunkat. Látva a társaságot mindenki ki is vette a részét belőle. Vacsora után lovaglás, erdei szekerezés, trambulinozás várta a vállalkozó kedvűeket.

2010.08.04. Gyergyószárhegy-Gyergyóalfalu-Gyergyóújfalu- Vasláb-Súgó Barlang- Gyergyószentmiklós-Gyergyószárhegy, 50 km tekerés, szintemelkedés 650 m

Ugyanolyan bőséges volt a reggeli, mint az előző napi vacsora. Ekkor még csak sejtettük, de később meg is tapasztaltuk, hogy a bőséges energiára ezen a napon igazán szükségünk lesz.

Irány a Súgó Barlang. Kezdetben, a gyergyói medencében sík terepen, napsütésben közelítettük a barlangot. Távolban a közeli hegyek látványa kápráztatott el. Menet közben volt egy kis kerékpárszerelés ezen a napon is ismét Erzsikének lett defektje. 

A barlanghoz némi emelkedőt leküzdve, gyalog mentünk fel két csoportban. A pihenő csapat a parkolóban hagyott kerékpárokra vigyázott és ebédelt. A barlangot, ha már itt jár az ember érdemes megtekinteni, de ne közvetlen az Aggteleki-barlang után. A vezetőnk ízes, székely beszédével mutatta be 45 percben a terepet. 1,1 km-en járhattuk be a járatokat.
A második csoport látogatásával egy időben KataJani Vasláb felé vette az irányt ládázás címszóval. A többiek feltolták a kerékpárt néhány csomaggal Sípos-kapun keresztül 1342m-ig. Itt kezdett el csepegni az eső, de a panoráma kárpótolt….
Felfelé az izzadságtól és a patak medrétől lettünk vizesek, lefelé pedig a szakadó esőtől.
Egészen Gyergyószentmiklósig ereszkedtünk le gyalogosan, kerékpárt vonszolva. Itt ültünk csak ismét fel a kerékpárra. Anna egy óriásit bukott az út közepe felé. A víz eltakarta a hatalmas kátyút, melyben a kerék szépen beleszorult. Egy szerencse, hogy nem jött épp autó az úton. Természetesen hétre nem értünk vissza vacsorára, de maradt a húsos babfőzelékből. Azt sem bántuk meg, hogy sós uborkával került feltálalásra. Sokaknak a mai túra maradt a legemlékezetesebb..

Tóth Erzsit és Dorkát köszöntöttük dió tortával születésnapjuk alkalmából. Lefekvés előtt még sokáig beszélgettünk. 

2010.08.05 Gyergyószárhegy - Pongrác-tető- Gyilkos-tó, 37 km tekerés, szintemelkedés 500 m

Ismét új szálláshelyünkre tekertünk. Reggeli után elköszöntünk a háziaktól. Az adomány mosogatógép miatt csak 10:30 körül volt az indulás. Először a gyalogosokat szállították át a Gyilkos tóhoz, majd fordulva egyet a csomagok is célt értek.

Az út felejthetetlen volt 1255 m magasan a Pongrác–tetőre. Út közben ismét láthattunk erdei gombát és gyümölcsöt árusítókat. Meredeken emelkedő, szerpentinen át vezetett az út. Tetőről a gurulás a jól megérdemelt jutalom a Gyilkos-tóig. Ismét a nap hősei lettünk. Menet közben kisebb pihenőket tartottunk a hágón. A fényképezők ismét előkerültek. Szerencsére az autóforgalom most kisebb volt, mint Borszék felé. Nem jöttek fával dugig megrakott teherautók, csak turista buszok. 
Zsolt és Zsuzsa gyengélkedett, a helyi pasztőrözésű kefirrel rontották el gyomrukat. 
Nem volt mit tenni, tekerni kellett. A vacsorát a nap végén ki is hagyták. 
A szobák elosztásával volt egy kis gond, mert még a szocializmusból itt maradt faviskóban akartak néhány családot elhelyezni az úgynevezett „villában”. Ablaka is alig volt, de kívülről díszített ráfestve kettő. Dorkát nem tudták becsapni.
Kiszúrtunk velük. Ezen az áron a hozzájuk tartozó hotelben kellett minket elszállásolniuk. Néhány száz métert emelkedőn kellett megtenni. Persze az egész csoportot már nem akarták altatni a hotelben. Pedig az volt a viskókra a magyarázat, hogy nem szerették volna a társaságot kettészedni…

A kiadós, borsos és nem borsós vacsorával nem volt semmi gond.
Csípős gulyásleves, finom szósszal készült sült hús, rizs, gyümölcssaláta került felszolgálásra.
Ma KataJani ismét ládázott. Tekerés után felmentek a Kis-Cohárdra panorámát nézni. 

2010.08.06. Egyes-kő- Nagy-Hagymás-Gyilkos-kő-Gyilkos-tó, 24,3 km gyaloglás, szintemelkedés 1170 m

A nagy túra napja. A bringások lepipálták a túrázókat, mivel a nagy túrán zömében a bringások jeleskedtek. Zsolt sajnálta, hogy a gyomorrontás miatt nem tarthat a Nagy-Hagymásra. Kontinentális reggeli után indultunk, mai napon Emil vezetésével a várva-várt gyalogtúrára.

8 órakor rajtoltunk bérelt busszal Balánbányára. A helyi közértben feltankoltunk energiával. Érdekes táblával találkoztunk: medve visszavadító központ. Az árva medvék kerülnek erre a helyre. 
Az első akadály már 200 m megtétele után kezdődött. A turista utat tudniillik beépítették. Ez valahol magyar-román közös vonás is lehetne. Egy kerülőt kellett miatta tenni, mert Emil kérésére sem engedtek be a „magánterületre”. A legnehezebb rész az első szakasz volt. Kb. 30%-os emelkedővel kellett 3 km-en keresztül küzdenünk. Józsi félliternyi vizet csavar ki pólójából a hegymeneten. Dolomitokban éreztük magunkat, ahogy megpillantottuk a gyönyörűséges sziklacsoportot. 1587 m Egyes-kő szikláinak érintésével jutottunk el a Gyergyói havasok legmagasabb pontjára.
A piros turistaúton haladtunk. Már Egyes-kőnél is fantasztikus panoráma fogadott minket. Ezt csak tetézte Nagy-Hagymásról a kilátás. Sok-sok km-en keresztül a gyönyörű panorámát csodáltuk. Havasi gyopárt is láttunk, beszélgetésbe elegyedhettünk a hegyi juhászokkal.
Szép csordáikat látva a zöld mezőkön néhány másodpercre az ember az Alpokban érezhette magát. Fantasztikus sziklákon fényképeztünk. Nem törődtünk Emil húzós tempójával sem. Nem szerettünk volna egyetlen szépséget sem kihagyni. 
Emil a keresztnél bemutatta az összes látható csúcsot. Távolabb enyhén párás volt a levegő, így most a Fekete-tengerig nem láttunk el. Sok túratársnak ez volt a teljesített legmagasabb pontja, de a megruházás most elmaradt. 
Letértünk a jelzett útról, árkon-bokron keresztülhaladtunk. A szépségért meg kell szenvedni, így a melegben sok-sok vizet vettünk út közben a forrásokból. Csak úgy tűzött a nap. A tehenek is a fenyőfák alatt hűsöltek. Menet közben találtuk ki, hogy a Gyilkos kilátót is felkeressük. Két hegyet kellett hozzá megmászni még, ezért nem volt olyan népszerű a fakultatív program. Megérte a kitérő.19:30-ra értünk a Fenyő Villához.

2010.08.07. Békás-szoros-Gyilkos-tó, 12 km tekerés, szintemelkedés 320 m

Nem kellett korán kelni, mert a közelben lévő Békás-szoroshoz gurultunk le. Magyarok hídjánál vártuk be Imit, aki ismét kerékpárt szerelt, de most a sajátját. Fotózás, patak folyásának csodálása közben Zsolt napszemüvege maga útjára úszott. 
Gurultunk tovább a szorosban. Látni lehetett még a néhány héttel korábbi nagy esőzések nyomait. Az utat néhol kimosta a patak és az eső vize. A szorosban és persze a Gyilkos-tó partján rengeteg giccsárus várja vásárlóit. 
Mindenki saját tempójában küzdette fel magát a szerpentines szorostól a Gyilkos-tó partjáig. A nap további részében a tavat kerültük körbe. Tóba sok patak folyik bele. A nyugati oldalon egy fahíd köti össze a két partot. Itt a Cohárd, másik végén a Vereskő-patak a két leghíresebbek. Kerékpárral majdnem végig lehet menni a tó körül, gyalogosan pedig kötelező az erdei útra is betérni, mert innen gyönyörű rálátás van a tóra a Vörös Kőről. KataJani geoládát keresett, ezért gyalog vágtak neki és fedezték fel ezt a kilátó pontot. Tekerés után még a helyi specialitásokat ismét megkóstoltuk. Mitite, roston sült kolbász, kürtös kalács. Ne feledkezzünk meg a sima kelyhes fagyiról, mely bármely közértben kapható. Meglepő módon a lángos is nagyon finom. Kata még nem sejtette, hogy a másnap a buszon rosszul lesz a nehéz étkektől.

Pakolás és készülődés a holnap reggeli hazaindulás miatt. A napi események felidézése sem maradt el.

2010.08.08. Gyilkos-tó- Budapest

A hazaindulás napja. A bringások reggel 7 órára tették a kerékpárok pakolásának időpontját, de a zárt tárolóból csak 8 óra körül tudtuk kivenni a bringákat.
Utolsó csoportképkészítés, túra emlékére készült zászló aláírása volt a napi feladat. Sokan most fedeztük fel, hogy Kriszta előző nap nagyon megütötte magát a kölcsön kért biciklivel a sötét alagútban.

Körösfőn álltunk meg húsz percre a szép kézműves termékekből vásárolgatni, fagyizni.
Király-hágón is tartottunk egy kisebb pihenőt. Árpi összesítette a túra során gyűjtött kilométereket és nem utolsó sorban a szintkülönbségeket. Elkezdtük visszanézni a már emlékké vált képeket. Már a buszon telefonszám és e-mail cím csere, következő találkozó időpontjának megbeszélése majd búcsúzkodás következett. Már otthon éreztük magunkat, amikor a sofőrnek 45 perces pihenőt kellett tartania Szolnokon. Most már nekünk lenne sietős. Inkább később, de épségben érjünk célt. 
Néhányan a kísérő kocsiban előre mentek Budapestre a kerékpárokat leszerelni. Mire befutott a busz, már a bringák is lekerültek az utánfutóról.

Kilenc napon keresztül voltunk sokunknak többé, néhányunknak kevésbé összeszokott csapat tagjai. Sok közös élményben, örömben volt részünk, melynek megszervezése hosszú időt, fáradságot vett igénybe. Ehhez a munkához közösen, Erdélyben adtuk a legtöbbet, mert rajtunk múlik igazán, hogy mennyire kedves emlékként marad meg bennünk.

KataJani

Forrás:http://www.zoldsport.eu